Vaslábos, vinetta és kugli | Dragomán György: Főzőskönyv

Paddington |

„Főzésről írni majdnem annyira jó, mint főzni. Főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni.” Így kezdődik a Főzőskönyv, Dragomán György saját bevallása szerint eddigi talán legszemélyesebb kötete.

A kötetben szereplő receptek és írások talán nem lesznek újak a szerző közösségi média oldalait, írásait követők számára, hiszen korábbi, mulandónak szánt közösségi média bejegyzéseket szedett kötetbe. Mégis érdemes kézbe venni, olvasgatni, lapozgatni, de semmiképp sem kiolvasni. Mert bármennyire is igaz a fenti idézet, a jó ételhez hasonlóan ez a könyv is megfekszi a gyomrot, ha túl nagy dózist fogyasztunk belőle. Magam is csak csipegettem belőle, így most szubjektív és csapongó ajánló következik.

A külsőleg leginkább egy hetvenes évekből származó házi receptkönyvre hajazó opust én magam a tartalomjegyzéknél, azaz a legvégén kezdtem. Ellapoztam a receptek közé illesztett novellákhoz, regényrészletekhez. Majdnem irodalmi szöveget írtam, de Dragomán receptjei is azok: a hozzávalók pontos megadása után sztorizva, az olvasót kísérletezésre is biztatva, igencsak étvágygerjesztően megírt literatúra. Olvasásuk sokkal szórakoztatóbb tehát, mint Horváth Ilona Szakácskönyve, így a Főzőskönyvet sokkal inkább érdemes az olvasás kedvéért kézbe venni. A közelmúlt könyves megjelenései között nem egyedülálló Dragomán kötete, jómagam ötleteket meríteni és egyben szórakozni eddig elsősorban Váncsa István köteteit forgattam, ám a Főzőskönyv egy szempontból azonnal jobban tetszett. Váncsára mindig is nehezteltem, hogy nem ír mennyiségeket, amitől a süteményreceptek kipróbálásáig sosem merészkedtem. Persze, a főzés kreatív tevékenység, ám komoly erény, hogy a kötetben szereplő recepteknél lehet tudni, hogy az ember mitől tér el.

• Olvass bele!

A kötetbe gyűjtött írások közül talán a gyors rántott csirke volt az, amit először olvastam a Facebookon. Az elmúlt időszakban mindig nagy örömmel futottam át az online megjelenő tartalmakat, a kötet megjelenése előtt pedig leginkább az foglalkoztatott, a hagyományos erdélyi konyha ételei közül melyek jelennek meg majd a felkínált étlapon. És ebben a tekintetben Dragomán igazi csodát tett.

Évtizedek óta kerestem a kuglinak nevezett, kukoricadara alapú dolognak a receptjét, amit a nagymamám egy mázatlan cseréptálban a sólet (pontosabban csólent) aljába rakott, és amit a legjobban szerettem az egészben. Most a Főzőskönyvben ráleltem a receptre, bár náluk gombával készül, és nem is az edény aljára, hanem a tetejére került. Mire kiderült, hogy anyám kidobta a férjhezmenéskor leírt recepteket, a nagymama már nem tudta újra lediktálni őket, De most megvan az elveszett íz.

Ha már erdélyi nagymamám nyomában jártam, ezután megnéztem, mit kínál a könyv padlizsán-fronton, és itt sem találtam meg a családi padlizsánreceptet. Mivel Dragomán igencsak alapos munkát végzett, feltárva könyvében sokféle alternatívát, elkészítési módot, hagyományt, most már elhiszem, hogy a mi Padlizsánunk (így, nagy P-vel) egészen különleges, valószínűleg csak a „faluban” készítették ily módon a vinettát.

Immár a könyvajánlóm címéből csak a vaslábossal vagyok adós. Egy vallomással tartozom: egészen néhány nappal ezelőttig ilyenem nem volt, bár szeretek is főzni, meg mások szerint is elég jól csinálom. Viszont március óta, amióta nem csak látogatóba járok Hollandiába, lépten-nyomon ilyen hirdetések jönnek szembe. Ráadásul a helyi közért, az Albert Heijn mostani hűségakciójában szinte az ember után dobnak egyet. A Főzőskönyv hatására pedig eldöntöttem, hogy akkor bizony vaslábosra fogom beváltani a matricáimat. Dragomán szerint a konyhai boldogsághoz – bár mindenféle kütyüt és ketyerét maga is szívesen használ – egy jó konyhakésen kívül egy „szép nagy, fedeles vaslábos” szükséges, tehát külön fejezetet szentelt neki, mert számos receptben szinte nélkülözhetetlen. Azért mondom, hogy szinte, mert magam is eltöltöttem a konyhában 40+ évet, bármelyik könyvbeli receptben tudom helyettesíteni. A konyhakés számomra is magától értetődik. Az volt az első, amit a háztól elköltöző fiamnak vettünk, a sajátomat pedig féltve őrzöm. Mert jó konyhakésből is csak 1-2 szükséges. Most pedig beköltözött a vaslábos is, és már alig várom, hogy kipróbáljam, jobbak lesznek-e az ajánlott ételek, ha ebben készülnek el.

Dragomán György: Főzőskönyv
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020
448 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3999 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 143 8642 (papír),
ISBN 978 963 144 0669 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Örüljetek!” – időnként így fejezi be főzős-evős történeteit és receptjeit Dragomán György. Évek óta olvassuk ezeket a személyes beszámolókat, és aztán indulunk a konyhába, hogy mi is kipróbáljuk a recepteket, és vidáman megvendégeljük szeretteinket.
Dragomán szenvedélyes író és szakács, az otthoni kenyérsütés és a nagy családi főzések propagátora, régi és új ételek őrzője és megalkotója, receptek lelkes egyszerűsítője és kíváncsi bonyolítója.
A Főzőskönyv praktikus és roppant élvezetes társ a konyhában a reggelitől az ebéden át a vacsorákig, és közben mindenféle hasznos és haszontalan dolgot is megtanulhatunk a lezajló folyamatokról. A laktobacilusok és a vadélesztőtörzsek szimbiózisa éppúgy tárgya e könyvnek, mint a karamell változatai, a különleges konyhai eszközök leírása, vagy a szakértői, baráti és családi viták a „legjobb” megoldásokról, és persze az éhes tizenévesek is szóba kerülnek a sült krumpli, a rántott hús és a pizza hatékony elkészítésének módszereinél.
Dragomán György mindezeket családi történetekbe ágyazva, vicces és komoly novellákkal, érzékletes regényrészletekkel körítve rakja elénk, hogy boldog órákat szerezzen az ínyenc olvasónak. Az olvasó pedig gyönyörködik, majd főzni meg enni kezd – tehát egészen biztosan örülni fog.